Ízisz fátylán innen és túl

Ízisz fátyollal táncolni varázslatos, fenséges…
Kalandozzunk egy kicsit az egyiptomi mitológiában, hogy megismerjük kinek is a „szárnyát” öltjük ilyenkor magunkra…?

Kezdetben volt a nagy ősvíz Nun, mely magában hordozta a férfi-női kettőséget, így egy napon megszületett belőle a Nap, Amun.
A Napot körül ölelte Su a levegő, és Tefnut a pára, kettőjük frigyéből lett Nut égistennő, és Geb földisten. Nem törődve isten haragjával egymásba szerettek, és hamarosan megszülettek gyermekeik
Ozirisz, Izisz, Szeth, Nephtisz.

Ízisz az anyaistennő, aki az összes női minőséget megjeleníti. Ő az Anya, a Lány, a Nővér, a Menyasszony, a Feleség, a Szerető.
Ő a hűség, varázslat, a gyógyítás, a tengeri hajózás istennője.
Ő maga a Föld, az állandóan megújuló és újjászülető természet, az „anyag”, mely ott van minden láthatóban és tapinthatóban.
Ő a fény a sötétségben és bizonyosság a kétségben.
Ő a remény, a hit, a szépség és a jóság.
Ő az, aki összeköt, aki egyesít, és aki összetart.
Ő a Nő, aki Minden.

Egyiptomi neve Isze(t) vagy Asze(t).
Leggyakoribb szimbólumok az ábrázolásakor:
Trónszék a fején, mely jelzi nevének szószerinti jelentését, valamint utal erejére, megingathatatlan hatalmára.
Szárny, mely védelmező, és oltalmazó szeretettel ölel át mindenkit.
Lótuszvirág a kezében, mely az újjászületést, az örök életet jelképezi.
E szimbólumokkal időtlen idők óta folyamatosan üzen nekünk, nőknek, hogy tudatosodjon bennünk teremtő energiánk, mely nem passzív, nem csak befogad, hanem aktív, termékeny, állandóan megújuló, biztonságot és életet adó.

Ízisz, Ozirisz felesége lett. Kettőjük szerelme áldást hozott az emberekre, hisz Ozirisz (az áradó Nílus) és Ízisz (a megtermékenyítésre váró föld) minden egyes találkozása az új élet reményét adta a népnek.Szeth, nem bírta elviselni Ízisz és Ozirisz boldogságát. Fivérét meggyilkoltatta, testét darabokra szabdalta és a folyóba dobta.

Ízisz mindenét hátrahagyva elindult, hogy megkeresse őt. Mikor megtalálta, összerakta halott férje testét, és az iránta érzett határtalan szerelmét táncba foglalta.
Táncolt, forgott, karjai olyan gyorsan csapdostak a gyász fájdalmában, hogy egyszerre madárrá változott. Ahogy kicsiny szárnyaival verdesett a kedvese teste felett, életet lehelt belé. Tánca násztánc lett, és így egyesültek az örök élet birodalmában.

Íziszt a legnagyobb istennőként tisztelték.
Megtanította az embereket a földművelésre, az öntözőcsatornák építésére, hogy az áradó Nílus „élő és kívánatos” földre érkezhessen, és termékeny iszapjával beborítva azt, új élet születhessen.
A Nílus deltájánál imádták először, mert ez volt a legtermékenyebb vidék és itt volt a legnagyobb bőség.
Később több szentély és templom is épült Egyiptomban (a legnagyobb Philea szigetén található) és szerte a világon (Magyarországon, Szombathelyen található Ízisz szentély, az Iseum), ahol papnői ápolták kultuszát, őrizték és tovább adták a tudást.

Tanításai örökérvényűek, hosszú évezredek után is ugyanazt sugalmazzák.
Minden nőben határtalan erő és szépség lakozik, melyet el kell fogadni, büszkén megmutatni és megélni.
Ünnepeljük nőiségünket, és az életet. Örömünket fejezzük ki táncunkkal, mely váljon csatornává a szeretet kiapadhatatlan forrásához.
Táncoljunk!
Táncoljunk Ízisz szárnnyal, mert varázslatos és fenséges…